A terápiás labirintusom...
 | |
| Nem gondoltam volna, hogy a repedésen kell bemenni ... |
 | |
| Vannak ajtók, amik sosem nyílnak ki. Baj ez? |
 | |||
| Néha a falon át vezet az út ... Erre azért nem számítottam ... |
 | ||||
| ... ahol ezek után csodával határos módon egyszer csak egy kis kulcs esik ki a csapból. DE EZ A KIS KULCS SEHOVA SEM KELL MAJD!!! Áááááá!!!! Hát tényleg így volt... |
 |
| Utam során egy csomó dolgot összeszedtem, amelyek közül sokra egyáltalán nem lett szükségem, míg mások idővel értelmet nyertek. |
(Köszönet Caspernek + a Tengernyi Kalandnak)
De a TK még nem volt minden, áááh! Még jött egy csomó minden, közte a VALIS... Miért? Nem tudom. Mit jelent? Nem tudom. Mindenesetre egy csomó minden összevágott az én saját kis labirintusommal. Pár idézet, kommentár nélkül:
Elkezdett naplót vezetni – bár valójában ezt már művelte titokban egy ideje: a bomlott személyiség lopott cselekedete.
Az exegézis, amelyen Fat hónapszám dolgozott, ismét csak színtiszta pirruszi győzelem – ez esetben egy ostromlott elme kísérlete, hogy értelmet keressen az áthatolhatatlan mögött.
Talán ezaz elmezavar lényege: felfoghatatlan események történnek, az ember élete az egykori valóság gúnyos ingadozásának céltáblája lesz. Ráadásul – mintha ez még nem volna elég – az ember Fathez hasonlóan örökösen ezeken az ingadozásokon töpreng, koherens rendszerbe akarja szedni, pedig valójában nincs benne értelem, csak az, amit ő vetít az egészre, puszta kényszerből, hogy mindent visszaszármaztasson olyan formákba és folyamatokba, amiket fel lehet ismerni.
Az elmezavarban elsőként az ismerős dolgok tűnnek el, és ami a helyükre kerül, az nagy gond, nem csak mert nem értjük, hanem mert nem tudjuk másoknak elmagyarázni. Az őrült átél valamit, ám fogalma sincs, hogy mi az, vagy honnét származik.
– Egy labirintusban vagyunk – magyarázta Mini –, amit mi építettünk, aztán beleestünk, és nem tudunk kimászni. VALIS információt sugároz nekünk, ami segít a menekülésben, segít megtalálni a kiutat. Kétezer évvel Krisztus előtt kezdődött, ahelladikus korban, vagy talán a mükénéiben. Ezért látta az ősi Krétátaz 1:0,618034 ajtón keresztül. Nagy építészek voltunk, de egy nap úgy gondoltuk, játszunk kicsit. Magunk jószántából csináltuk. Olyan jó építészek voltunk, hogy építettünk egy labirintust, aminek ugyan volt kijárata, de folyamatosan változtatta a helyét, így hát lényegében nem volt kijárat, hiszen a labirintus, ez a világ, él. Hogy a játékot valóságosabbá tegyük, intellektuális játéknál többé, úgy döntöttünk,megfosztjuk magunkat kivételes képességeinktől, egy egész szinttel lejjebb lépünk. Ez sajnos memóriavesztéssel járt együtt, valódi eredetünk tudásának elvesztésével. Ami még ennél is rosszabb, és bizonyos értelemben itt győztük le saját magunkat, hogy a győzelmet a szolgánkká tegyük, a...
– A harmadik szemet csukva építették meg – fejezte be Fat.
– Igen. Lemondtunk a harmadik szemről, evolúciós előjogunkról. VALIS a harmadik szemet nyitja fel újra.
– Vagyis a harmadik szem vezet ki minket a labirintusból – bólogatott Fat. – Ezért is azonosították mindig isteni hatalommal vagy megvilágosodással, mint Egyiptomban és Indiában. – Ami ugyanaz – mondta Mini. – Az isteni és a megvilágosodott.
– Ha ki akarunk jutni a labirintusból, a harmadik szemet muszáj felnyitni – folytatta Mini –, ám mivel nem is emlékszünk rá, hogymegvolt ez az ajna tulajdonságunk, ez a különbséglátó szem, nemkereshettük a megnyitási technikákat. Kívülről kellett valaminek behatolni; valaminek, amit mi nem tudnánk megépíteni.
(...)
– És mi történik, ha kijutunk a labirintusból? – tette fel a kérdést Kevin.
– Megszabadulunk tértől és időtől – adta meg a választ Mini. – Tér és idő csak kötelék, a labirintus irányító feltétele. Az ereje.
(...)
– A „megváltás" csak egy szó, mely azt jelenti: „Kivezetve lenni atéridő-labirintusból, ahol a szolga lett az úr."
– Zebra nem hazudott volna nekem.
– Nincs „Zebra". Csak te. Nem ismered fel saját magadat? Csak és kizárólag te vagy, kivetíted a megválaszolatlan vágyaidat, beteljesületlen álmaidat, amik megmaradtak azután, hogy Gloriakicsinálta magát. Nem tudtad a vákuumot kitölteni a valósággal, hátkitöltötted a képzelettel. Pszichológiai kompenzáció volt egy terméketlen, elpocsékolt, üres, fájdalommal teli életért, és nem értem, végre miért ne adhatnád fel. A picsába! Olyan vagy, mint Kevin macskája: hülye. Ennyi. Oké?
Aznap éjjel a tévében elkaptam egy kutyaeledel-hirdetést. Kutyaeledel! A végén, miután felsorolták a különböző állatokat,melyeknek a cég eledelt gyárt – a cég nevét elfelejtettem –, még elhangzott:
„A pásztornak és a nyájnak."
Bal oldalon egy német juhászkutya látszott, jobbra egy nagy birka.Aztán a csatorna vágott egy másik reklámra, amelyben vitorlás siklott hangtalan a képernyőn. A fehér vitorlán apró fekete emblémát vettem észre. Nem is kellett jobban megnéznem, így is tudtam, miaz. A vitorlára a hajókészítők egy hal jelet festettek. Pásztor, nyáj és hal, egymás mellett a reklámokban, mint ahogy korábban a FÉLIX KIRÁLY. Nem tudom. Bennem nincs meg Kevin hite, sem Fat őrülete. Valóban láttam két rövid üzenetet, melyet VALIS küldött gyors egymásutánban, azt sugallva, hogy itt az idő?Fogalmam sincs, mit gondoljak. Talán nem is kell, hogy bármit gondoljak vagy higgyek, sem hogy őrült legyek; tőlem talán csak azt kérik, hogy várjak. Várjak és ébren maradjak.
legyen ez a vége...
(2011 nyár)
"Kezembe nyomtak" egy könyvet (már ahogy a FB-on kezembe lehet nyomni).
Már a címe is sokatmondó: A járatlan út.
Meg az ábra az elején... Csak nem egy labirintus???
Ez már több, mint sok a véletlen egybeesésekből!
De ezekről is pont szó volt benne.
Nagyon sok okosság volt benne, helyrerakott egy csomó mindent bennem. Elméletben legalábbis. Gyakorlatban meg ... szeretnék felnőni, tényleg...
Nem csodálkoznék, ha ez már tényleg a labirintus vége lenne. Ezután már abszolút nincs mit mondani. Most már csak tenni kéne, gyakorolni.
(2012. január)
